Az Egyesült Államok és Kína kereskedelmi csatározása már hosszú hónapokra nyúlik vissza, és a középpontban lényegében egyetlen cég szerepel: a Huawei. A kínai óriásvállalat működését az USA mindenféle reálisan járható módon megpróbálja ellehetetleníteni, legutóbb lényegében elvágták a fő bérgyártójuknak tekinthető TSMC-től.
Hirdetés
Természetesen fel lehet hozni, hogy miért történik mindez, az USA nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozik, hiszen úgy gondolják, hogy szándékosan került a Huawei eszközeiben számos biztonsági rés, de ezt nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani. Ugyanakkor elfogadható álláspont, hogy a hibák puszta jelenléte felfogható nemzetbiztonsági kockázatnak.
A hivatalos magyarázaton túl persze állandó téma, hogy van-e a szankciók mögött üzleti tényező. Nem szabad elfelejteni, hogy a Huawei igen erős pozíciót birtokol a mobilhálózatok szegmensében, és az 5G-s bázisállomásaik is eléggé fejlettek technikailag, vagyis jó eséllyel pályáztak arra, hogy a legtöbb fejlődő ország nagyrészt a Huawei technológiájára építse az 5G-s hálózatát. Ez például az USA-nak abból a szempontból nem kedvező, hogy a saját óriáscégüknek számító Intel 5G-s platformjait inkább az Ericsson és a Nokia favorizálja, tehát ha nem is mondják ki nyíltan, legbelül azért nekik szurkolhatnak, és önmagában nincs ezzel nagy gond, elvégre ismerős ez a mondásból is: minden szentnek maga felé hajlik a keze.
Nem véletlenül merül tehát fel a háttérben az adott országok üzleti érdeke, és bizony az 5G-s fejlesztések tekintetében nem titok az, hogy az Intel alaposan lemaradt. A vállalat idén jelentette be a Snow Ridge platformot, amelyre Nokia és az Ericsson 5G-s fejlesztései koncentrálnak. Ez a termékcsalád az eredeti tervekhez képest nagyon-nagyon sokat késet, és a szükséges mennyiségben még ma sem elérhető. Tehát effektíve az USA üzletileg nem nyer azzal, hogy az 5G-s területről gyakorlatilag eltávolítja a Huawei-t, mert tömeggyártás szintjén nincs mivel a helyükbe lépni. Ezt persze lehet, hogy hónapokkal korábban még nem gondolták, de jelenleg ez a helyzet.
A fentiek következtében érkezett egy nevető harmadik: a Samsung. A vállalat nagyon gyorsan felismerte, hogy a Huawei-nek nehézségei lesznek az USA-val, és az Intelnek sem akar működni a 10 nm-es gyártási eljárása, így összeálltak a Xilinxszel, amelynek eredményeképpen már nagyüzemben támadják az 5G-piacot. Ehhez nagyon jó alapot ad az ACAP, vagyis az adaptive compute acceleration platformot kínáló Versal termékcsalád, aminek a fő előnye a kötetlen programozhatóság kombinálása a doménspecifikus hardveres gyorsítással. Ezzel a módszerrel legyőzhetők az FPGA-k programozásának lényegi nehézségei, miközben a hardver megőrzi azokat az igényelt sajátosságokat, amelyek miatt az FPGA-k népszerűek, többek között az 5G-s bázisállomásokban. A Samsung így az esélytelenek nyugalmával tört elő a semmiből, és most úgy áll a helyzet, hogy külső íven mindenkit beelőznek.
Ezzel persze az utóbbi időben az USA is tisztában lehetett, nyilván látták, hogy mennyire kelendőek lettek náluk a Samsung 5G-s megoldásai. A fő cél igazából az európai piac maradhatott, ahol az országok jó része megegyezett már a Huawei-jel, de kérdés, hogy a kínai gyártó képes-e időre teljesíteni a rendeléseket a gyártópartnere nélkül. Egyes esetekben akár az is előnyösebb lehet az újonnan kialakult helyzetre való tekintettel, hogy a korábban megkötött szerződéseket felbontják, és akkor másik beszállító után kell nézni. Itt jöhetne szóba az Ericsson és a Nokia, rajtuk keresztül pedig az USA-nak fontos Intel, de a termékeket le is kell gyártani az eladáshoz, ebben pedig a Samsung jelenleg jobban áll.
A fentiekkel az európai hajó is elúszni látszik az Egyesült Államok számára, ugyanis ha szankcióknak pusztán az üzleti következményeit nézzük, akkor a kínai Huawei legyengítésével csak annyit értek el, hogy pokolian erős pozícióba juttatták a dél-koreai Samsungot.
